Csinci naplót ír

én simán elbaszom az időmet Crazy days and nights blogolvasással meg egész nap zenehallgatással, nem kell ide más. nincs pénzem. vagyis van, de új vécére kell költeni. meg biciklire, remélhetőleg.

Mary-Kate Olsen playing someone's indestructible mother.

....naaaah, dafuq is this, seriously?!

Jennifer's face: "oh, and by the way i fucked your boyfriend as many times as i could on the set of Hunger Games." pff Hollywood

Egyébként pedig továbbra is felháborítóak az online álláshirdetések, érettségis munkákra mindössze annyit tudnak ajánlani, hogy "jó munkakörülmények" vagy "fix fizetés". És a diplomás munkáknál a versenyképes fizetés a nettó 110-et jelenti. Elképesztő, kibírhatatlan, embertelen. Fuck you, Magyarország.

-Először is túráztunk Szárligetről a várig fully loaded, másnap kellemes izomláz és kellemetlen leégés tarkították a napomat

-A csapatkámat szeretem, nagyon szépeket írtak nekem, és új embereket ismertem meg közelebbről

-Első este karaokeztunk, szokásos királyság

-A másnapot teljesen elvitte az árnyékban fetrengés (megazsír)

-Este pedig ivászat és tábortűz. A hazajövetel napján mindössze hangyányit voltam másnapos (alig bírtam felkelni)

Ami pedig téged illet... még mindig különlegesnek tartalak, de meddő volna bármit is tennem. Nem oldhatom meg a problémáidat helyetted. Nem tudom és nem is szeretném. Szerintem amire most legkevésbé van szükséged, az a társaság. Csalódás erre rájönni. Inkább egy társ kell, vagy saját magad, vagy hogy kicsit betörjön az élet, hogy megedződj - szóval rossz időben szerettelek volna a közelemben tudni. Nem baj, tanulság vagy, remélem, hogy helyrejössz, én pedig biztosan el foglak kerülni addig. Nem tudok többet érezni, nincs mit megbánnom. Ez van.

Rövid távú tervek:

-lebarnulni a nyárra

-beszerezni lencsét és napszemcsit

ennyi bőven elég lesz.

thanks for making it easier

2012 a Sárkány éve elvileg. Az életemben meghatározó személyek a Sárkányok, szóval csak óvatosan.

Amúgy két ember között nem az töri meg a jeget, ha beszélgetnek egymással, hanem, amikor először nevetnek együtt valamin, ami teljességgel inappropriate.

Már csak a tücskök hiányoznak, komolyan...

Kérném vissza a tavaszomat, a napsütést és a 22 fokot.

Áprilisban májust játszani nem menő.

Azt álmodtam tegnap, hogy az álombeli álompasival (aki természetesen szőke volt) kajáltunk meg cigiztünk, és az ujjaimat virágszirmok borították. Makes no sense.

Az meg, aki izraeli rokikártyával akar egy éven át fizető várakozóhelyen tárolni egy üzemképtelen járművet, megszívja, amint a mellékelt ábra is mutatja.

tök jó, hogy kapok egy "feladatot", vagyis inkább elvállalom örömmel, ennek egy részét képezi egy egyeztetés, amit, mint utólag kiderül, valaki más már lezavart helyettem anélkül, hogy velem beszélt volna. hajt a tatár??? talán lusta vagyok??? nem. ezt egyszerűen nem értem, és továbbra is végképp el lehet venni a kedvem az ilyen viselkedéssel. csak mondom. tessék, lehet helyettem csinálni. ez a legeslegutolsó MTT-s rendezvény, amibe beszálltam, éssohatöbbet. avagy mikor tanulom már meg, hogy továbbra is képtelenség bizonyos emberekkel együtt dolgozni. legalábbis ép ésszel az, és az enyém még megvan.

Mai sztárvendégünk a házban: Mihályi Győző. Tök cuki volt.

Más nem nagyon borzolgatja a kedélyemet. Az esti virágillat napról napra elviselhetetlenebb.

Tavaszi Tali vs. Beltaine pro

-Várgesztes     -évi rendes kedvenc tábortüzem

-buli!!!           -olcsó

Tavaszi Tali vs. Beltaine kontra

-messze van    -hogy megyek haza?!

-drága           -lemaradok a tavaszi taliról.

Dönteni kéne. help me

the awkward moment when it is way-way better than you imagined - és végre tudok megint lazítani, és képes vagyok elengedni magam. óriási érzés. újra.

:D

Tegnap elbasztam a kolbászos-rájás pizzát kolbászos-paradicsomos tésztát. Én. elbasztam. egy tésztát. Apokalipszis. Mondjuk a pasim még azt is megette, de olyan savas volt a paradicsom, hogy grated cheese-t kellett szórnom rá, hogy némileg elvegye az ízét. Ez történt tegnap. Meg egy órán keresztül gyertyával és mobiltelefonnal világítottunk, mint minden évben. Vissza is fekszem aludni, állatira izgulok a hétfő miatt, amikor is az ügyfelek a lehető legkülönbözőbb módon fognak elküldeni minket a píbe, amiért nem kaptak megfelelő tájékoztatást az iroda költözéséről (tényleg nem). De szép lesz.

Különben meg április elseje van, ilyenkor lehet őszintének lenni, elhanyagolom megint az olvasást (az internetes hír- és blogolvasás nem számít annak) (mostantól szánok rá kellő időt).

Hétfőtől új munkakör, és egy idő után végre nem kell majd hallgatnom a kolléganőm napi tizenötszöri tüsszögését, férfi kollégám "úgyis meghalunk, ráadásul még ki is rúgnak" jellegű ösztönző megjegyzéseit egész nap, valamint másik, halálosan szétszórt kolléganőm ötletszerű túlbuzgásait. Viszont face to face az ügyfelekkel, és végre vége a telefonon azt anyázok, akit akarok nagyarcúságnak, ami a kásztömörökből árad időnként. Megint csomó mindent meg kell tanulnom, de nem bánom, és bízok még további előléptetésben is.

Egyszerűen nem értem, van más férfi is a Földön, miért pont egyet kell minden lánynak betalálni? Komolyan, már én érzem rosszul magam attól, amit a párjának el kell viselnie. NEM rakjuk ki egy kapcsolatban lévő férfi üzenőfalára burkolt szerelmi szenvedésünket, közös emlékeinket, együtt felhízlalt etióp kisgyerek fényképét. Don't act like a stupid bitch.

íme

Már kisminkeltem magam, kilakkoztam a körmömet, megnéztem az összes vicces videót, nem tudom, mit csinálhatnék még. De hosszú lesz ez a munkanap.

Ugyanitt: imádom a Manhattant. Az összes sminktermékem (az a kevés, ami van) Manhattan-es.

Ma egész nap röhögnöm kell :S

Szerencsére itt az irodában ez nem kínos.

http://index.hu/kulfold/2012/03/22/a_sajtoterror_ellen_tuntetnek_stuttgartban/

Végre valami értelmes.

A nagymamámtól egyébként sokat kaptam, de leghálásabb talán azért vagyok, hogy egyszer vett nekem egy üveg Elizabeth Arden Green Tea-t, amit addig nem ismertem; azóta mindig ezt az ódötoálettet fújom magamra, ha jön a tavasz, fülledt boldogságot csinál.

Nemrég jöttem rá a sokadik legmegdöbbentőbb dologra az életben, hogy bizonyos emberekkel kapcsolatban halálbiztos előfeltevéseink lehetnek, vagy inkább úgy mondom, elképesztő, hogy amit fantáziálok, az végeredményben hajszálra úgy is van. Hogy mindenkihez van rendkívül rövid út, akit hasonlónak érzünk vagy közelinek magunkhoz, meg elérhetetlennek (mert másik kontinensen, városban él vagy egyszerűen sosincs meg a bátorság). És egyszerre örömteli és bántó, hogy az út mennyire rövid és mennyire nyilvánvaló. Már egyszer elraktároztam az élettapasztalatot, hogy mindenki ember és mindenkinek ugyanolyan szükségletei vannak, ennek ellenére hajlamos vagyok azt képzelegni, hogy az éteri személyek nem esznek, nem alszanak, nem borulnak ki vagy nem fantáziálnak, és inkább szégyenlősek. Hát nem.

De tegyük félre a naiv Csincit, más dolog foglalkoztat most. Hova tűntek a magas (három aláhúzás), normális testalkatú srácok?! Téli álmot alszanak? Mindenki alacsony, tömzsi és gnóm. Vagy nálam minimum 1000 kilóval nehezebb. Tessék többet az utcán tartózkodni, nélkületek hogyan stíröljek?! Javuljon már az a budapesti összkép. Megjegyzem, az autósok nem érdekelnek, nekik csak a fejük látszik ki.

http://www.origo.hu/idojaras/20120314-kisebbre-szabott-emberekkel-a-klimavaltozas-ellen-genmodositas-genterapia-klimavedelem-okolabnyom.html

:D

There is always someone

Van ez a kitűzős játék facebookon, ahol a legtöbb lájkot gyűjtők kitűzőt nyernek. Tudjátok, olyat, amit szívesen hordanátok, ami szép és jó dolgokra emlékeztet. A sportszervezeteket, az animátorokat, a diákegyesületeket, ezeket értem. Első helyen viszont a gyermekonkológia. Nem szeretnék gyökér lenni, de 1. engem gyerekként legkevésbé egy kitűző érdekelt 2. ki akar olyasmit hordani, ami betegségre, fájdalomra emlékeztet? nem hiszem, hogy azt az emberi kedvesség, szeretet bármennyire is elhomályosítja. ki fogja hordani a kitűzőket? a szponzorok? - Szóval ismét az univerzum rejtélyei.

Aki nem tud őszintén, szívből jövően nőnapot kívánni, az ne kívánjon!

Sírok. Már úgy alapból ettől a héttől.

Sok dolog van, ami kihoz a sodromból, de az alábbi kettővel találkozom legtöbbször:

- frusztrált picsa a vonal túlsó végén, neki azonnal kell minden. nem hallgatja meg, amit mondok, közbevág és érzed a hangján a sehova nem illő gúnyt. érthetetlen.

- egy kérdést soha, de soha ne tegyél föl nekem tömegközlekedési eszközön, ha élni akarsz: "Leszáll?"

Hát lehet, hogy ettől most megfájdul a torkom, de kit érdekel: citromos Gösser-time! Idén először.

A munkatársaim megdöbbentek a koromon, szerintük húszévesnek nézek ki.*

*You're doing it right

Érdekes, hogy az egyformán önző, kizárólag a saját érzelmi világuk körül keringő emberek mennyire jól kijönnek egymással. Felszínes barátságok forevör.

És természetesen már megint ébren forgolódom.

A csajok mindent együtt csinálnak, bzmg, és nem csak a vécére mennek ki együtt. Nem vagyok csaj, túl bátor vagyok hozzá.

Persze, látjuk itt a nagy hollywoodi ideálokat, a sok szexis pasit, de mindez csak a külső, aminél más dolgok sokkal fontosabbak egy nő számára.

Ha arra gondolok, hogy nincs kimondott zsánerem, és mitől igazán szexis egy férfi, csak a következőkre tudok gondolni:

-szereti az állatokat (nem majomszeretettel, és akár úgy, hogy soha nem tartana háziállatot) - George Clooney-ban pl. az egyetlen értékelhető dolog a malachoz való hűsége

-remek a humora (ez nem adottság, hanem kifejlődik az évek folyamán)

-célja az önmegvalósítás (nem függ másoktól vagy a véleményüktől)

-kiegyensúlyozott (ez azt hiszem, egyértelmű)

-szeret főzni (saját magának is)

Felhívnám a figyelmet, hogy nem szerepel a listában az "okos", "izmos", "helyes" vagy "híres" jelző.

Az utóbbi hetekben a lehető legalaposabban megismertem az összes megfizethető ruhabolt kínálatát, voltam az összes kirendeltségen az összes bevásárlóközpontban, már csak Budapest összes turkálója van hátra. Tegnap majdnem vettem hülyepicsa ruhát 1200 forintért - a próbafülkében kiderült, hogy felül tök hülye szabása van, emiatt végeredményben nem vettem meg, szóval tönkrement a boldogságom. Helyette viszont szereztem szoknyát és valami csipkeszerűt háromezerért bruttó. Ebből mindig csak azt tanulom meg, hogy kellene egy másodállás. Meg hogy a vásárlás megnyugtat.

Szép lenne újévi fogadalomként betartani, hogy mostantól nem alszom át az összes hétvégét. De ez egyszerűen lehetetlen, 2 méter x 2 méteres ágyam van, és a benne lakó démon akarja, hogy egész nap heverésszek.

Na jó, most van nagyon elegem.

Az egy dolog, hogy divat szidni/kritizálni az éppen aktuális kormányt meg a politikusokat, főleg a kormányfőt, de rohadtul elég volt most már.

Nyilván az egész világnak megvan a véleménye arról, hogy mi folyik Magyarországon, de ezt csak mi tudjuk igazán, mi, magyarok, akik itt élünk. A többi ország mindig kívülállóként fog nyilatkozni, lehet minket leminősíteni, sárral dobálni, elvinni innen a tőkét, úgyis mindig ez volt a tendencia. Igen, ez nem újkeletű dolog.

Viszont egyszerűen ti vagytok azok, az örök elégedetlenkedők, a facebookon is csámcsogók, akik miatt már egyáltalán nem szeretek ebben az országban élni. Ki akar a _facebookon_ politikáról olvasni, de őszintén? Mert engem a hideg ráz tőle, minden újabb elemezgetéstől, belinkelt szájtépéstől hányingert kapok már.

Nem lehetne egyszerűen csak békében élni? Hagyni a faszba a nagy okosságokat, mert azon túl, hogy szavazol vagy nem szavazol, úgysem tehetsz semmit? Viszont mondjuk örülsz az egyébként nagyon is régen várt intézkedéseknek, amik megvalósultak?

Értem, hogy van sok rossz dolog, én is nap mint nap aggódom azon, hogy mit hoz a jövő. De eszemben sincs pocskondiázni a kormányt, ahogy nem tettem az MSZP idején sem. Párttól függetlenül egyszerűen képtelenek vagyunk európai módon viselkedni, felfogni, hogy porszemek vagyunk a gépezetben, és hogy a sok lúd disznót győz a politikában nem állja meg a helyét.

Igen, van szabad véleménynyilvánítási jog, sokszor azt kívánom, bár ne lenne. Mert minek? Az egyedüli, amit elértek vele, hogy egyre inkább kívánkozom el, olyan helyre, és szinte mindegy, hogy miből fogok megélni, ahol az emberek nem kenegetik egymás önérzetét újabb és újabb hájas fricskákkal, ahol nem kell éreznem a magyar öntudatot, mert ha ez ilyen, akkor köszönöm, rég jóllaktam vele.

Utoljára akkor volt jó érzés magyarnak lenni, amikor óvodás meg iskolás voltam. És persze gyerekes vagyok és valamiféle álomvilágban élek, de csodák csodája, lehet így is élni, hogy nem ölök felesleges energiákat olyan dolgokba, amiken nem tudok változtatni. Na és főleg ismeretlenül is hiszek emberekben, akikről érzem, hogy jó emberek, mindegy, hogy esetleg később csalódok bennük. És jó így élni, és másoktól egyértelműen nem várhatom el ezt a viselkedést.

Tehát marad a kívülállóság: rohadtul egyedül érzem magam a magyar semmi közepén. És mivel ennek az országnak a lakói a saját farkukba szeretnek harapni ahelyett, hogy egyszerűen csak élnék a saját életüket, nem másik x millió magyar életét, inkább elfeledkezem az egészről és ignorálok minden politikai megnyilvánulást, amíg kénytelen vagyok itt lenni. És ez fáj, mert régen szerettem Budapestet és szerettem a benne élő embereket is, de időközben az emberek valahogy lemondtak a szeretetről, és másfajta igazságra vágynak, mint én.

Ezt el is felejtettem leírni a nagy karácsonyi hajtásban. Épp csillogó, libafos színű (zöld) csomagolópapírt* brózoltam a Kökiben, mikor egy láthatóan felvágós, de azért betojtnak tűnő csávó elviharzott a csomagolóspult mellől, hogy ő akkor most lekési a vonatát, de előbb azért meglebegtette az egyik eladó csajnak, hogy mit _kellett volna_ beburkolni, amit aztán nem tudott megvárni. Mire a csaj arca ketté torzult, hogy ő azt míg él, be nem csomagolta volna. Mondom, miazÚRISTEN lehetett abban a dobozban, levágott fej, rohasztott hal, idomított bolhák?! Hát nem, bazd meg, egy mezei vibrátortól sápadt le a hajtogatós csapat, mint azt kedélyesen elpicsogták egymás között.

Csak azért nem mosolyogtam idétlenül, mert még ki kellett fizetnem a foszöld papírt*. Szerintem senki életükben nem lepte meg őket olyan hasznos ajándékkal soha.

*amitől minden családtag furcsa módon el volt ájulva, pedig csak azért vettem meg, mert nem volt más, és az nézett ki a legkevésbé szarul.

When the cold of winter comes
Starless night will cover day
In the veiling of the sun
We will walk in bitter rain

But in dreams
I can hear your name
And in dreams
We will meet again

When the seas and mountains fall
And we come to end of days
In the dark I hear a call
Calling me there
I will go there
And back again

Sunday, bloody sunday.

Szóval arról akartam írni - mert így pénteken van időm rinyálni -, hogy már szinte felháborító a beszűkült (előítéletes?) világlátás, amivel every day találkozom. Pl. miből gondolja a kitartott húszéves srác, hogy én hűségnyilatkozattal, olcsón vettem a telómat? Minden második baszki megjegyzi az aktuális közlekedési eszközön, félhangosan, hogy jé, nekem milyen telefonom van és mennyibe kerül ilyen meg olyan szolgáltatónál (the fuck cares?). Miből gondolja, hogy nem telik kártyafüggetlenre? Talán mert nem tudja elképzelni, hogy máshogy is hozzá lehet jutni. De az, hogy nem érem fel ésszel a dolgokat, az nem jelenti azt, hogy nem léteznek, nem igaz? Óriási a szakadék közöttünk, már abban, hogy mit tartunk fontosnak és mit nem, pedig hivatalosan nem is vagyunk külön generáció.

Na meg itt van a felsőoktatás újabb problémája, adjunk-e diplomát nyelvvizsga nélkül. Kíváncsi vagyok a véleményetekre egyébként.

Amúgy semmi különös, elképzelhető, hogy Viktor és György végre valami hasznosat tettek a devizásokkal, tegnap pl. már nyugodtan tudtam aludni.

Felpróbáltam ma a Zarában egy nagyon elegáns szürke szövetkabátot, olyan volt benne a formám, mint Kim Kardashiané. Inkább nem vettem meg, elkerülve, hogy az első sarkon megerőszakoljanak.

Ne higgyétek el, amikor azt mondják, a pózolás jól áll. Nem áll jól. Ha legalább hiteles lenne. Ha női szemmel is jó lenne ránézni. De nem. Ismerőseim között mindössze néhány olyan lányt ismerek, aki a valóságban is olyan (vagány, melankolikus, szerethető), így ők bármit is kezdenek a nőiességükkel, jól áll nekik. Ettől nem lesztek jobb vagy vonzóbb emberek (feltéve, hogy érdekel benneteket másmilyen vélemény is). Senki nem kíváncsi arra igazán, milyen jó nők vagytok egy kis sminkben meg összeollózott cuccokban; udvariasságból, szeretetből, divatból minden csaj lájkol, a pasik meg azért... nos, tudjuk, miért.

Hogy miért írom ezt le? Mert őszintén szólva a tököm tele van azzal, hogy az a mérce, hogy legyen minden csajról tematikus fotósorozat minden évszakban, máskülönben ő nem is ember. Rólam nincs, tehát biztos nem vagyok szexi és létező. Van mindenkiben természetesen némi exhibicionizmus, de abszolút túlzásnak érzem ezt az önimádat/szeretethiány-hullámot az interneten. Önbizalom-növelés céljából menjetek sportolni inkább.

Lehet rám mondani, hogy erős vagyok, de igazságtalan és főleg féltékeny semmiképp

Úgy látszik, idén távozik az összes nagyszülő. Nekem még van egy szem nagymamám, most mondjam, hogy aggódok?

eseménytelenség, búbánat, vissza is fekszem aludni. nem vagyok az a beletörődős típus, inkább vagyok értetlenkedő. nyem baj, jövőre úgyis end of world, mit számít minden akkor már. ha esetleg érdeklődés hiányában elmarad az apokalipszis, 2013-at már az USÁ-ban kezdem.

Ez a hét valahogy a halálról szól. Először azt gondoltam, hogy az öngyilkosság kibaszott gyávaság egy fizikailag egészséges embertől, aztán meg azt, hogy kösse fel magát mindenki, aki úgy érzi, terhére van a családjának, valószínűleg igaza is lesz. Aztán tegnap a villamoson egy bácsika üvöltve káromkodott, főleg akkor, amikor leszállt volna, és odacsukta a villamos. Mivel nem volt vele senki, éktelen hangon kiabált, hogy 'segíccsenek máááár', ezzel halálra ijesztve az utasokat. Szerintem nem maradt sok neki hátra.

Tanulság? Nincs. - Nem szabad félni.